Első napok Dublinban
Posted by Nucc
Sikeresen megérkeztem Dublinba. A repülőn teltház volt, fogalmam sincs mi lehetett mostanság, hogy mindenki szerda este akart Dublinba utazni. Az első sorban foglaltam helyet, de így is elég gyötrelmes volt a 3 órás út mivel a lábam nem tudtam kinyújtani (pont ott volt személyzeti konyha fala).
Első este
 |
| Dublin Bus |
A 16-os buszt leszállás után sikerült 20 perc után megtalálnom, azt írta az első szállásadóm, hogy 2.65 euroba fog kerülni a jegy, és a Guiness híd után a negyedik lámpánál kell leszállnom. Ez így könnyűnek hangzik, azt hittem pikk-pakk megtalálom a helyet, de tévedtem. A buszon mindig mondani kell, hogy meddig fogunk utazni. Dublin zónákra van osztva, nem mindegy, hogy melyik zónából melyikbe utazunk. Szóval felszállsz a buszra, egy tölcsérbe beleszórod az aprót, megmondod hova utaznál (na én ezt nem tudtam, max hogy Guiness híd), és kapsz egy jegyet. Ha többet fizettél, akkor kapsz egy újabb fecnit, amit a helyi BKV-nál később beválthatsz (azért mész az Akácfa utcába, hogy pénzt adjanak neked! Beszarás!).
A busz emeletes itt is mint Londonban, alul vannak az öreglányok és a csomagok (a nehéz esetek :)), fent pedig azok, akik képesek 8 lépcsőt megmászni. Minden busz be van kamerázva, nincs egy tag, firka, semmi a buszokon, csak tisztaság! Ami számomra megdöbbentő, felszálláskor a nagyobb cuccod felrakhatod a kerék felett lévő poggyásztartóra, és békés szívvel otthagyva felmehetsz az emeletre (Upper Saloon), nem fogja bántani senki.
Első utam során persze, hogy nem találtam el a helyes megállót. Dublinban elég sűrűn vannak a megállók, és csak akkor áll meg a busz, ha leinted. Ha csak állsz bambán mint Pesten, akkor úgy ott hagy mint a pinty. Szóval kimaradt pár megálló, így a negyedik nem pont oda esett, amit a levélben írtak, így hát sikerült 25 kiló csomaggal besétálnom a környéket. Mivel internet nem volt a telómon, mindössze egy offline busztérképem volt, ami nagyobb zoomnál már nem írta az utcanevet, így csak reménykedtem, hogy a következő utcát úgy fogják hívni, amit én keresek.
 |
| Fatima Guest House – Dublin |
Dublin északi oldalán szálltam meg, egész olcsón, 130 euroért találtam szobát 3 éjszakára, most már tudom mért volt ilyen jó áron. A hely Dublin egyik “érdekes” negyede, tele fura emberekkel. Nem nyócker, inkább Angyalföld lepukkantabb részéhez hasonlítanám. Törökök és feketék mindenfele, zeng tőlük a negyed! A szobám egy lyuk volt, fűtést pedig este meg reggel kapcsolták be 2 órára. Nem nagyon forgolódtam a takaró alatt, mert minden része jég hideg volt, reggel volt marha szar, amikor ki kellett mászni alóla. A forró zuhany aranyat ért!
Elveszve
Első utam csütörtök reggel a cégbe szintén mókás volt. Kisétáltam a buszmegállóba, és az offline busztérképemen kinézett buszra gyorsiba felpattantam. A meglepetés akkor ért, amikor 4 megálló múlva mindenki elkezdett leszállni a buszról, én pedig erősen kapaszkodtam, hogy a leszálló tömeg el ne sodorjon, hiszen nekem még kell egy pár megálló a cégig. Egyik hölgyet megkérdeztem, hogy ez a végállomás lenne?, mire egy mosoly mellett csak annyit mondott, hogy Az!
Mint utólag kiderült, Dublin főutcáján, az O’Connell streeten voltam, ez az egyik legnagyobb túristalátványosság a Temple bar után, vagyis a Temple Bar egyik kapujának is mondhatjuk. No, én ezt nem tudván újabb busz után keresgéltem telefonommal, aminek aksija már kb 15%-on figyelt, de a kijelzőkön lévő buszok egyik se arra ment, ami nekem jó lett volna. Mivel az idő ekkor már 9 után járt, a munkaidő pedig 9-kor kezdődik a cégnél (9 fele, nincs belőle gond ha később megyek, csak a munka legyen meg), így írtam egy SMS-t Jimnek (ő a vezető), hogy kicsit eltévedtem, majd megyek. Jim hívott telefonon, hogy hol vagyok (érted, hogy hol vagyok???), mert értem jön. Próbáltam leírni a környéket, a Gresham Hotel után beazonosította, és megkért, hogy maradjak a hotel előtt. Én próbáltam neki mondani, hogy csak egy busz-számra lenne szükségem, de ő is az a manager, aki a gékocsira esküszik, “BKV”-ra évek óta ült utoljára, így nem tudott választ adni a kérdésre, de jön. Összesen 6x beszéltünk, hogy hova álljak, egyszer a Hotel oldalára, egyszer a másikra, jött valami ATM-ről, meg aztán valami nagy metál cuccról. Elkezdett szakadni az eső, én rohangáltam az O’Connell streeten fel s alá, mire 20 perc kergetőzés után megtaláltam (egy zsír új Mercivel volt, nem az általam megszokott Golfjával, ezért nem találtam). Szóval bevitt a cégbe, újra bemutatott az embereknek, aztán átadott a senior programozó srácnak, hogy rázódjak bele a munkába. Gépem még nincs, de már megrendelték. Két Dell monitrom lesz, az már biztos.
Napközben beszéltem egy olasz kollégámmal, ő is arra fele lakott mint én, adott egy csomó tippet, mesélt Szicíliáról és hogy Dublinban mire érdemes figyelni, rendes srác.
Ranelagh vendégház
 |
| Ranelaghból hazafele |
Délután megnéztem a vendégházat Ranelaghban, ahol 2 hónapot fogok eltölteni. Írországban adószám nélkül max túrista lehetsz, adószám kell az albérlet bérléshez is, azonban az adószámhoz bejelentett lakcím kell. Szóval ennek az ördögi körnek a megoldásához egy átmeneti szálláson kell laknom, ahol túristaként kezelnek, adnak nekem papírt arról, hogy itt lakom, ezzel a papírral már mehetek az adóhivatalba, hogy utána adószámmal majd lakást nézzek magamnak.
A szoba lefoglalása után gyalog indultam vissza a szállásomra, hogy kicsit megismerjem a környéket. Szép város, teli emberekkel, azonban a közlekedést nagyon nehezen szokom. Először is sosem tudom, hogy hova is kell nézni. Először jobbra, aztán balra, de ez sem mindig így van, amikor épp járdaszigeten állunk, ahol kisívben balra kanyarodnak a kocsik. A másik a lámpák. Itt a gyalogosok leszarják a lámpákat, szinte csak ajánlónak vannak, hogy forgasd el a fejed, ha éppen piros. Vannak olyan kereszteződések, ahol a gyalogosoknak még lámpa sincs. Ki kell sakkozni az autóknak szánt lámpákból, hogy épp most mehetsz, vagy sem. A legdurvább amit láttam, hogy egy ilyen helyen egy apuka 3 gyereket a lábbal hajtható motorjaikon lökdösött át az úton, miközben ő folyton azt sasolta, hogy honnan jönnek autók (Itt az a kereszteződés. Semmi gyalogos lámpa!). Tébolyda!
Költözés
 |
| Ranelagh Park House |
Másnap este átköltöztem Ranelaghba a vendégházba, ahol meglepetésként fogadott, hogy a takaró az maga az ágytakaró. Szóval az előző helyen hideg volt, de vastag a takaró, itt 1-2 fokkal melegebb van, de a takaró vékony. Megkérdeztem a tulajt, hogy tényleg ez lenne-e a szitu, mutatta, hogy van még egy réteg, azzal már melegebb (azt a réteget mi pokrócnak hívjuk, és általában a derekunk alá terítjük). Tényleg sokkal jobb volt, de a lábam még mindig fázott, és a szobában sincs a legmelegebb, sztem 18 fok körül lehet. Ezek az írek biztos el vannak ilyen időben, nekem azért kicsit hideg. Amúgy a házban van mindenféle terápia, gondoltam megkérdem mi is ez. A recepciós beszélt mindenről, egy szót sem értettem belőle, kértem, hogy hagy nézzek meg egyet, és majd utána eldöntöm. Mondta, hogy szombat reggel 11 előtt jöjjek le, és akkor megnézhetem, esetleg be is szállhatok. Reggel ott is voltam melegítőben, mire a tornavezető kicsit fura arcot vágott, majd annyit mondott, “Ma terhes torna lesz” és nevetett. Mondott viszont pár szót a többi programról, és szerdán kipróbálhatom a nyújtási gyakorlatokat.
 |
| Szombati kirándulás Dublinban |
Kirándulás
Szombaton száz ágra sütött a nap, így hát felkerekedtem, hogy kicsit megismerem a környéket. Mentem egy kört itt a déli oldalán a városnak, kicsit átmentem északra is, de csak hogy megnézzem a vonatállomást. Rengeteg parkjuk van, és a legtöbb teli van emberekkel. A Herbert parkban van aszfaltos és műfüves teniszpálya, focipálya, és persze az elmaradhatatlan cricket pálya, ahogy észrevettem az összes szabadon használható. Egy nagyon szép környék a Herbert park környéke, azonban nagyon drága is. A legtöbb ház irodának van hírdetve, és 4-5000 eurot is elkérnek egy hónapra.
 |
| Írország – Németország egy ír pubból |
Voltam meccset nézni egy környéki bárban, van cigaretta automata, 7-9 euro egy doboz cigi, szóval a bagós embernek itt mélyen a zsebébe kell nyúlnia! Ma néztem egy kis Forma-1-et, és meglepett, hogy mennyivel több interjú van az angol adón, amíg nálunk az a szőke liba beszélget tök amatőr emberekkel. Most épp esik az eső, itthon ülök a hideg szobámban, és valami éneklős műsort adnak. Ezek az írek imádják a zenét!
3 Responses to “Első napok Dublinban”
Leave a Reply
October 15th, 2012 at 9:19 am
Hi Nucc,
Elmosolyodtam, ahogy olvastam, hogy Dublinban vagy. En is egy dublini cegnel dolgozok mar, csak a magyarorszagi fioktelepen. :)
Sok sikert az integralodashoz!
M. Tamas
October 20th, 2012 at 9:13 pm
Köszönöm szépen! Akkor előbb, de legkésőbb utóbb rá kell venned a céget, hogy hozzon el ide! ;)
Bocs, több M. Tamast is ismerek. Ugye jól gondolom, hogy Balabit!
November 6th, 2012 at 6:10 am
Hello,
Jah igen, Molnar Tamas, ex-BB. :)
t