A tavaszi rajztanfolyam óta nem adtam hírt magamról, így hát gondoltam írok pár sort, mi a helyzet itt errefele. Meg kaptam is megjegyzést, hogy mostanában pang a blogom. A rajztanfolyamot befejeztem, megtanultam pár trükköt, hogyan érdemes nekikezdeni bárminek, ha le szeretném rajzolni. Sajnos az óra óta nem vettem elő se ceruzát, se papírt, valójában mindig kitalálok magamnak valami elfoglaltságot, amivel lekötöm magam, és ezekhez egyelőre még nem kellett rajzolnom.

Azóta beköszöntött Dublinba is a nyár, ez olyan 16-20 fokos hőmérsékletet jelent napközben, bár mostanság inkább 25 fok körül mozog. Ez errefele magasnak számít, ki is feküdtek az emberek a parkokba napozni. Egyik kollégám, Brian felvetette, hogy elmehetnénk teniszeni, szóval tegnap egy jó két órás meccset játszottunk a Herbert parkban. 5 eurót kell fizetni fejenként, elvileg ez egy órányi játéknak felel meg, de a második óráért nem kért pénzt a recepciós. Azt hiszem az önkormányzat biztosítja a pályákat, és szőnyeggel van lefedve, így télen-nyáron lehet menni. Teljesen jó, és az itteni arányokhoz képest nem is drága. 500 Ft-ért otthon is megérné, nem?

Májusban mikor otthon voltam, a hollandbringa.hu-ról vettem egy bringát, 60 euróért ki is hozta egy magyar futár cég, szóval mostanság távolabbra is el tudok menni a városban kényelmesen. Igaz van Dublin Bike kártyám amivel ingyenesen bérelhetek bringát ha fél órán belül visszaviszem, azonban csak a városban vannak lerakó helyek, és akkor is nézni kell, hogy hol van még szabad hely, vagy van-e szabad bringa a környékemen. Így általában ha a városba megyek, akkor a Dublin Bike-ot használom, ha csak valahova el szeretnék szaladni, akkor a holland bringám. Ma is tervezem, hogy elnézek a Phoneix parkba, bringával egy 20 perc kb. Szerencsére itt 10 óra fele kezd el sötétedni, szóval ráérek estefele is menni. Amúgy amióta megvan a bringa szinte alig dolgozom itthon, mindig megyek valahova, ami tök jó, mert legalább mozgom.

Meló terén kis változás állt be. Nem új a történet, már év eleje óta tudom, hogy amit csinálok, az nem éppen az, amit elképzeltem. Indulásra jó volt, megismertem a projekteken keresztül az országot, de nincs túl sok kihívás bugyuta Facebook oldalak összerakásában. Jó, dolgoztam nagyobb oldalakon is, pl. a dfie.ie-t az én eredményem, vagy a StreetWatch személyi riasztó rendszer szerver oldali kódja, vagy néhány iPhone alkalmazás motorja, de ezek ritkaságok voltak. Szóval durván február óta megy a keresgélés új hely után. Rengeteg beadandót megírtam, de sokszor a cégek csak az adatbázisukat töltik, hogy ha majd emberre lesz szükségük, akkor tudjanak kinek szólni, hogy jöhet. Végül egyik Ruby meetupon találkoztam Mátéval, aki olyan 5 éve jöhetett ki Dublinba. Ők a Sumup.com-nál épp Ruby fejlesztőt kerestek, meg előny volt az Erlang nyelv ismerete, amit amúgy is szeretek, szóval összejött a váltás. Július 22-én kezdek.

A kilépésem kicsit megviselte a főnököt, amit megértek, mert tényleg egy multifunkcionális embert veszít el (alakul az önbizalomfejlesztés is :D), továbbá kicsit át akarja alakítani a céget és számított volna rám, de ha nem élvezem amit csinálok, akkor menni kell. Kedden megyek utoljára, kicsit fura a felmondási időszak, mert nem beszélhetek erről az egészről senkinek. Senki nem tud semmit, majd mikor már nem leszek a főnök küld egy köremailt, hogy Nucc családi okokból többet nem jön. Na kb. így kezelik a helyzetet, szerintem szánni való és gyerekes, de leszarom, lényeg hogy vége.

Startup Weekend @ Google

Alakul a magyar csapat itt kint. Már az egyik fejvadász meg is jegyezte, hogy micsoda magyar kolónia van születőben. Egyik Ruby meetup hozott össze Zolival és Nikivel, akik már lassan 4 éve vannak kint, Dublinban ez a második évük. Általában az ő nyakukon lógok, jól elökörködünk itt kint. Vicces. Akárhova megyek, előbb-utóbb lesz egy Zoli nevű barátom. :) Niki jelenleg designernek tanul, előtte fejvadászként dolgozott, szóval sok tanácsot kaptam tőle mikor új állást kerestem. Akkor van Máté, akivel ugyancsak Ruby meetupon találkoztam.

Jártam a Google irodaházban a Startup Weekenden. Sajnos az ötletemet nem tudtam eladni, de viszont megismertem Andit, aki a Google-nél dolgozik, illetve ugyanazon a hétvégén Alexet, aki már 5 éve van kint és fejlesztőként boldogul. Ja és Gergő, akivel múlt hétvégén nagyon csúnyán fejreálltunk jónéhány Jager után, miután kocsiját bezárták egy parkolóházba, és nálam húzta ki az éjsz…reggelt. :) Ő inkább sales vonalon mozog, bár pontosan ő se tudja, mivel is foglalkozik. :)

Szóval ez a büdös nagy helyzet itt kint. Elvagyok mint a befőtt, bár az otthoniak azért sokat hiányoznak. Épp ezért jövö héten fel is teszem a seggem egy gépre és hazaszaladok. Egy kis nyaralás jól fog esni, meg persze látni a “hülye” fejeteket! :)

A másik, hogy ez az ünnep róluk szól, azokról, akik ezért az országért tesznek. Itt nem a Red Bull logóval van teliszorva a város, nem légiparádét rendeznek az embereknek. Képzeljétek csak el, hogy augusztus huszadikán, a nemzetünk ünnepén felvonulnak azok az emberek az Andrássy úton, akik a mi országunkért dolgoznak, tesznek. Mint egy olimpiai nyitóünnepségen, felvonulhatnak az idei év Kossuth-díjjal kitüntetettei, akiket a nép megtapsolhat és tiszteleghet feléjük, önkormányzati dolgozók, akik azért dolgoznak nap mint nap, hogy a környezetünk szép és élhető legyen, minisztériumban dolgozó alkalmazottak, akik a szarra se való felelőseik idióta döntéseit nap mint nap legjobb szándékuk szerint teljesítik, és hogy az országnak még így is jobb legyen, orvosok, ápolók, tűzoltók, akik nap mint nap értünk dolgoznak, olimpián részt vett sportolóink, és még sorolhatnám! Mind e mögé szép magyar dallamokat varázsolnak az utcán elhelyzett hangszórókból, egy kis csárdás, egy kis Halász Judit. Egy nap, mikor büszkék lehetünk ezekre az emberekre, és akiket jó érzéssel tölt el, hogy ott lehetnek a kordonon belül, és egy nép fejezi ki tiszteletüket irántuk.

Szent Patrik Napja (St. Patrick's Day)

Szent Patrik hozta be a katolikus vallást az országba, és úgy tekintenek rá, mint mi Szent Istvánra. A fesztivál egy közös imával kezdődik, ezt követi a buli. Ekkor vonulnak fel egyes ír csoportok a városban, és mutatják meg magukat a közönségnek. A felvonulók között találhatunk itt élő brazil táncosokat, helyi társasasági köröket, de katonák, tűzoltók, társadalmi csoportok is felvonulnak. A felvonulás mellett ez talán az egyetlen nap, mikor az írek már reggel 10-kor hulla részegen esnek ki a pubokból, persze kortól függetlenül (14<). És persze, hogy szakad az eső, de hát nem is lenne igazán ír ez az ünnep egy kis eső nélkül. Van egy mai cikk az index.hu-n, ő részletesebben foglalkozik az ünneppel, illetve a Wikipédián az angol szócikk egész részletes.

Készítettem pár képet és videót, hogy körülbelül mire számíthat az, aki szeretne egyszer életében részt venni ezen az eseményen.

Ha otthon szeretnél részt venni ebben a mulatságban, Budapesten számos ír söröző van, ahol ma nagyobb buli van. Egyet biztosan tudok a Kálvin téren, a Coffee Company mellett. Veszprémben ott a Skorpió, talán ott is nagy buli van ma. De ha inkább otthon töltenétek a vasárnap estétek, akkor bontsatok egy Guinesst az Írek tiszteletére, én is így fogok tenni a blogbejegyzés beküldése után! Cheers! ;)

A következő kis mottóval zárnám az összefoglalómat, mely az egyik videón szereplő buszon látható, és talán az elmúlt napok után otthonra is tanulságos üzenet lehet: “Great Things Happen When We Get Together”.

Legyetek jók!

No, újabb rajzórán vagyok túl. Ma voltak unalmas részek, de próbáltam magam feltalálni.

Az első feladat kézfejünk lerajzolása volt. Szorítsuk balkezünket kicsit ökölbe (balkezesek jobbkezüket), hüvelykujjunk helyezzük a mutatóujjunkra, majd kicsit lazítsuk el kézfejünket. Van azonban egy kis nehezítés! Először is balkezünket nem mozgathatjuk, így kicsit a radírhasználat kényelmetlenné válik, ami mondjuk csak kényelmetlenséget okoz. Azonban egy sokkal komolyabb megkötés, hogy sosem nézhetjük jobbkezünket, amikor rajzolunk. Na ettől három perc után megbolondulsz! A lényeg, hogy úgynevezett referenciapontokat veszünk fel a papíron, és próbálunk referenciapontról referenciapontra jutni. Kicsit olyan mint az a játék, ahol a számokat kell összekötni növekvő sorrendben. Ellenben itt mikor összekötnél két számot, akkor nem nézhetsz a papírra, hanem csak a kézfejedet nézheted. Nem egyszerű, próbáljátok megint megtalálni az íveket! Sok sikert!


A kézfej után sajnos unalmasabb területre eveztünk, szabályos testeket rajzolgattunk. Egyszerű téglalap, semmi perspektív technika, szóval kicsit olyan telefonálás közbeni rajzolgatás. Azonban próbáltuk elvinni a témát egy könyv felé, itt amit érdemes megemlíteni, hogy a könyv borítója fedi a lapokat, ezt sokan elfelejtik, továbbá a papírok sem teljesen egyenesen helyezkednek el, van egy kis íve a kötészet miatt, így már kicsit nehezebb, de nem nagy was is das.

A könyv után mi jöhet, hát persze hogy a házikó. Gyerekként mindig házikót rajzoltam, bár igaz csak a tetőig jutottam. Most sem jutottam messzebre. Igazából itt megmutatta, hogy melyik egyenes melyik másikkal van párhuzamban, hogyan találjuk meg a tető közepét (ahol a tetőgerendák találkoznak). Itt is lehet játszani a tetővel, kicsit továbbengedjük, rajzolunk esetleg szép míves külső gerendát, de különben házikó, nem több. Na ez a kettő volt az unalmas rész, nem is írnék róla többet.

A végén pedig egy érdekesebb, szemünk rajzolása. Vagyis próbáltuk a saját szemünket lerajzolni, az enyém kicsit inkább olyan lett, mint amit a tanár mutatott. Nekem kicsit nőies lett a szemem, de elsőre belezúgtam! Otthon mindenki próbálgathatja tükörnél, én lefotóztam a szemem, azt próbáltam meg lerajzolni. A szemnél az ellipszisből indulunk, ezzel jelöljük meg azt a határt, amiben majd kidolgozzuk a részleteket. A szemnek van egy mandula (vagy levél) jellegű formája, ahol a mandula az ágba kapaszkodik ott van a könnycsatorna (ugye így hívják). A könnycsatornát mindig lefelejtik az emberek, ettől olyan furán néz ki. Először próbáljuk meg megrajzolni a szemhéjunk vonalát, először felül majd alul, végül a könnycsatornában találkoznak. Ott megjelenik majd egy aprócska háromszög, akár be is rajzolhatjuk. A felső szemhély egy viszonylag szép, egyenletes ívet fut be, az alsóban van egy kis visszahajlás a könnycsatornához közel, ettől lesz olyan mandulás.

A következő lépés a pupilla és az írisz. Kicsit figyeljük meg szemünket, látható hogy az írisz nem teljesen látszódik, vagy a felső, vagy az alsó (esetleg mindkettő) szemhéj takarja. Rajzoljunk egy kört finoman a körrajzoló technikával ott, ahol az írisz van (ami takarásban van, most azt is berajzoljuk), majd húzzuk meg azokat az íveket, amik a két szemhéj között vannak. Ne kézzel próbáljuk meg eltalálni az ívet, rajzoljunk kört, az majd megadja! Berajzolhatjuk a pupillát is, majd sraffozással erősítsük meg, kicsit az íriszt is, majd radírral kicsit belejavítva adunk egy kis artistic license-t (ezt ma tanultam, azt jelenti, amikor a művész ad bele egy kis pluszt, hogy művészileg hatásosabb legyen). Következő lépésben a felső szemhéjjal közel párhuzamos vonalat húzunk a szemhéj fölé, ez adja a gömb hatást. Hasonlót megismételjük az alsó szemhéj alatt is. Végül jöhet a szempilla. A felső szempillát a szemhéjből indítjuk, apró vékonyvégű háromszögeket rajzolunk, mely kifele tartva növekszik, végül valahol a pupilla felett lesz olyan apró, hogy már nem rajzolunk többet. Az alsó szempilláknál megint élünk az artistic license-el, nem a szemhéjból indítjuk őket, hanem a vele párhuzamos ívből. Ha jobban megfigyelitek a szemeteket, látható, hogy van egy világosabb ív alul, és ezt próbáljuk meg ezzel szemléltetni.

No röviden tömören ez volt ma, hazafele beugrottam a Superqueenbe gyorsan vásárolni egy kevéske kaját itthonra és kaptam egy wokot ingyibe, szóval úgy gondolom jól indul a hét! További szép hetet nektek is! Sziasztok!

Sok érdeklődő levelet kaptam az első rajzórai élménybeszámolóm után, így írok a második óráról is. Ez jó nekem is, mert mégjobban rá vagyok kényszerítve, hogy menjek, illetve ti is tanulhattok valami újat. Következő hétfőn az óra elmarad, szünet van az oskolában! :)

Hétfőn megtanultam, hogy a rajzoló legjobb barátja a radír! Kicsit elrugaszkodtunk a mutatóujj lekövetéstől, és ha türelmesen olvastok megmutatom, hogyan kell fát rajzolni! Sokszor nem olyan egyszerű csak úgy leírni a lépéseket, de próbálok rövid maradni. Képek az albumban csatolva!

Konzervesdoboz papírról

Az első feladat nagyon egyszerű, egy konzervesdobozt másolunk papírról. Először felmérjük a doboz arányait, hogy 1:1 másolatot tudjunk készíteni. Ehhez kezünkből körzőt készítünk (mint amikor elkapjuk a büdös kölyök fülét, hogy móresre tanítsuk, kép az albumban), mutatóujjunkat az egyik, hüvelykujjunkat a másik ponthoz helyezzük, majd óvatosan áthelyezzük kezünket a másik lapra, ahol is megjelöljük a két pontot. Ebből sok ellenőrző ismétlést teszünk, javítunk ha szükséges.

A felső ovális alap másolásával kezdünk, négy pontot felveszünk a papírra, az ellipszis 4 határpontját (északi, déli, nyugati, keleti pontja). Segédegyeneseket használhatunk, pl. összeköthetjük a keleti-nyugati, északi-déli oldalt, a radírral később letörölhetjük. A körrajzolási technikával rajzoljuk az ellipszist, először csak körözünk a pontok felett, próbáljuk eltalálni a megfelelő mozgást, kéz laza, mintha a levest kevergetnénk. Majd ha már úgy érezzük menni fog, a ceruzát hozzáérintjük a papírhoz, és addig rajzolunk köröket, amíg a négy pontot nem sikerül eltalálni. No para ha nincs jó ívünk, a radírral leszedhetjük a hibásakat. Miután megvan, csuklóból kicsit kiemeljük a jó íveket, mint amikor ping-pongnál fonák ütéssel próbálkozunk, vagy éppen lesöpörjük kezünk fonákjával a morzsát az asztalról.

Most egyenes, függőleges vonalakat rajzolunk az egyenesrajzoló technikánkkal, az ellipszis keleti és nyugati pontjából. Mérési technikával lemérjük az alkotók (a henger oldala, csak hogy a balagyfélteke is dolgozzon) hosszát, ponttal jelölve ezeket az egyenesen. Az alsó alapja párhuzamosan halad a fenti elipszis ívével, így az ívmásoló technikát használhatjuk (múlt órai anyag), mutatóujj követi a felső ívet, a kezünk meg próbálja követni a ceruzával. Ez nagyon nehéz elsőre, érdemes rögzíteni a papírt celluxszal, illetve sok gyakorolást igényel szerintem. Ez az ívet utána lemásoljuk még a cimkénél háromszor, egy a felső határvonal, egy az alsó, egy pedig a középső, hogy a NAME szó A és E betűinek közepének az ívét ismerjük. Innentől már gyerekjáték, csak a betűket kell ráírni.

Megszabadulás a papírtól

Következő feladatban már próbálunk szemmel játszani. Vinnünk kellett egy konzvervesdobozt, amit valamivel meg kellett döntenünk, én erre a jó kis konnektor átalakítómat használtam. Azzal, hogy kicsit eldöntjük, rögtön érezzük a térnek a súlyát, csak háromszor kezdtem újra. Első lépésben próbáljuk eltalálni a sík szögét, rajzoljunk egy egyenes vonalat kb. abban a szögben, amekkora a doboz aljának dőlése. Szóval ha egyenes a doboz, akkor a vonal vízszintes, ha 15 fokot dől, akkor a vízszintessel 15 fokot fog bezárni. Ezek után a lépések ugyanazok mint az előző pontban, a mérést a levegőben végezzük, itt figyelni kell arra, hogy a kéz mindig ugyanannyira legyen kinyújtva, legjobb ha nyújtott kézzel tesszük. Használhatjuk valamelyik ceruzánkat is erre a célre (igaz ezt otthon tanultam, itt nézett a nő mikor mondtam neki, na mind1). A lépések innentől ugyanazok mint az előbb!

Alma

Kellett vinnünk valami gyümölcsöt, én egy almát vittem, na nem azért, mert mindenem az alma (Apple, you know), vihettem volna még a narancsot, de az mostanában nem annyira divatos (na jó, mert olyan unalmas egy narancs, egy normális ív nincs rajta). Na itt egész sokat tanultam. Az almát rakjuk egy fehér papírra, hogy az árnyékokat is jól meg tudjuk figyelni. Elősször figyeljük meg jól azt az almát, és nézzük meg hol vannak a kiugró pontjai (mivel az alma sem tökéletes gömb formát vesz fel). Első lépésben egy külső körívet rajzolunk, vagyis azt a legrövidebb sugarú kört, ami még tartalmazza az alma minden pontját (húú, ez kemény mondat lett :)). Rajzoljuk meg ezt a kört, majd jelüljük azokat a pontokat, ahol az alma érinti. Következő lépésben egyenesekkel elmetszük a kört, próbálunk érintőket meghatározni, ahol az alma határai vannak. Ezt az arányok felmérésért tesszük, illetve majd megpróbáljuk ívszeletekkel megrajzolni az alma körvonalát. Ez sem egyszerű, de ha nagyon sokáig nézitek, előbb-utóbb észrevesztek rengeteg ívet a formában. Van egy íve a göcsörtöknek, van egy íve a mintázatának, pont azok az ívek, amik végül a 3D hatásért felelnek. Rajzoljuk meg ezeket az íveket, először csak finoman. Most átváltunk sraffozásra (Lilla jelezte, hogy a satírozást így hívják otthon, nekem új infó volt, köszi Lilla! Ekkor a ceruzát eldöntve fogjuk!), és ahol erősebb az árnyék, ott erősebben sraffozunk, ahol a fény erősebb, ott kevésbé. A sraffozás során a megrajzolt íveket követjük, ez adja meg a térhatást. Ha ezzel végeztünk, az almán található mintákat próbáljuk rárajzolni, követve az íveket (nálam a rajzon az alma csutkája körüli rész pl. ilyen.)

Ami hátra van még, az papíron vetett árnyék. Az alma aljának íveit 4b-s ceruzával kicsit megerősíthetjük, hiszen azt teljes takarásban van. Az árnyék határait finoman megjelüljük, majd sraffozással megrajzoljuk. Végül ahol látjuk a fénypontot az almán, oda radírral kicsit beletörlünk, és már kész is vagyunk.

Életem fája

És a végén megnéztük, hogyan kell fát rajzolni. Erre sajnos nem volt sok időnk, de rövid idő alatt is életem legszebb fáját rajzoltam (bár van még hova fejlődnöm). Első lépésben rajzolunk egy nagy kört, ami majd a lombkorona határa lesz. Ez lehet egy szép nagy kör. Utána csuklóból megrajzoljuk a fa törzsét (az a fonák mozdulat, szóval csak lazán), hosszan kivezetve a mozdulatot, és a fa erősebb ágait. Ezek egyszerű ívek, nem kell semmi komoly dologra gondolni. Ha látjuk a nagyobb ágakat, a nagykörbe kisebb köröket rajzolunk, amik érintik egymást. Ez kb. olyan, mintha egy virágot szirmait rajzolnánk olyan óvodás rajzon. Na már majdnem kész is vagyunk, bár egyelőre még fura, hogy lesz ebből bármi is. A kisköröket sraffozással elkezdjük kitölteni, mégpedig úgy, hogy az alját erősen, felfelé haladva egyre jobban gyengül, gradiensen (átmenetesen?), kicsit olyan mosoly alakban (mint egy negyed hold)! Ha megvannak ezek a bölcsők, a kisköröket ívét elkezdjük váltogatott írott kis és nagy M betűkkel lekövetni, mmMMmm Mmmm MM, csak legyen íve, ne ilyen hegyes mint a monitoron. Rakhattok bele szüneteket. Ha ez megvan, a kezdeti nagy körív azon részeit, ami nem határpont (nem írtunk rá m betűt), azt radírozzuk ki. Így alakul ki a lomb formája. A fa tőrzsén utána dolgozzunk egy kicsit, sraffozással függőleges mozdulatokkal húzzuk meg az íveit, lehet belevinni egy kis hullámot, göcsörtöt, kitüremkedést, illetve a háttérbe rajzolhatunk egy görbe vonalat a fatörzs lábánál, ezzel is a térhatást erősítjük. Megrajzolhatjuk a kicsit elterülő gyökereit is. Végül a fatörzs lombkoronán lévő részeit sraffozással emeljük ki ott, ahol a kiskör csak finom kifestést kapott. Így olyan lesz a hatás, mint amikor néha látjuk a fa erősebb ágát, néha pedig takarja a lombkorona.

Kaptunk egy step-by-step útmutatót, ezt csatoltam az albumba, ott látható más technika is!

No ennyi volt hétfőn, bár legközelebb lehet, hogy inkább valami videót készítek, mert nagyon nehéz írásban össszefoglalni, illetve sok idő, de majd ezt kitalálom! Aki végigolvasta, annak ajándékba küldöm egy nagy mester oldalát. Csókolom az otthoniakat, márciusban megyek haza egy hétre! Hiányoztok nagyon!

Mostanában nem sokat írtam, kicsit zsúfoltak voltak napjaim, a gépet se sokat nyitottam ki. Elköltöztem, van saját lakásom, történt sok minden, megosztom majd veletek, de most kicsit más.

Múltkor egy egyetem új bemutatkozó oldalán dolgoztam, épp az esti oktatásnál tartottam mikor elgondolkodtam, talán szétnézhetnék, hátha van a környékemen valami esti kurzus. Ballsbridgeben találtam egy sulit (ez tőlem egy 25 perc séta), ahol is rögtön az elején, az Arts pontnál megakadt a szemem a kezdő rajz oktatáson. Régóta szeretnék megtanulni szabadkézzel rajzolni, ugyanis rajzolás közben a jobbagyfélteke dolgozik, ami az álmodozó, valóságtól elrugaszkodó fele az agynak, így kicsit kikapcsolhatom az informatikai problémákon dolgozó bal felet, továbbá kreativitást is fejleszt. Még otthon vettem egy szinezőkönyvet a Balabittől születésnapomra kapott Alexandrás ajándékutalványból, hogy majd az abban szereplő figurákat megtanulom lerajzolni (kicsit újra gyerek leszek), de 3-4 próbálkozás után a lelkesedésem eltünt. Utáltam, hogy olyan vastag volt a könyv, hogy ha nem fogtam az egyik kezemmel, akkor mindig becsukódott, aztán mikor elkerült asztalomról el is tünt az életemből. Szóval itt van most egy lehetőség, ahova igaz fizetek, de legalább kötelező eljárni. Szóval hajrá!

Kicsit késve érkeztem, hála a csodálatosan pontos tömegközlekedésnek, úgyhogy az első feladatkörről le is maradtam. Lefotóztam a rajzaimat, a fotóalbumban meg lehet nézni őket. Az első feladat egy lekövetés volt, kaptam egy papírt rajta egy görbe vonallal, és úgy kellett lemásolnom a vonalat, hogy bal kezem mutatóujja (jobb kezes vagyok) folyamatosan követte a vonalat fentről lefele, szememmel csak ezt a mutatóujjam követhettem, eközben kellett (kicsit vakon) a jobb kezemmel rajzolni. Amikor ez már egész jól ment csavartunk rajta egy kicsit, mutatóujj lekövetés maradt, viszont a jobb kezemmel tükörképet kellett rajzolnom. Nagyszerű játék, ajánlom mindenkinek, vegyen egy üres papírt, rajzoljon egy valamilyen alakzatot, majd ügyetlenebbik kezén lévő mutatóujjával kövesse az alakzat vonalait, az ügyesebb kezével meg rajzolja, amit a mutatóujj követ.

A következő lépésben megnéztük, hogyan lehet satírozni. Erre kaptunk egy papírt rajta egy kockával, és a feladat a kocka oldalainak különböző erősségű szinezése volt, hogy lássuk milyen különbség van egy B-s, 2B-s, 4B-s ceruza között. Itt a ceruzát kicsit eldöntve fogjuk, előtte a papíron kicsit lecsiszoljuk a grafit oldalát, majd egyenletesen párhuzamos csíkokkal éltől élig besatírozzuk a kockát. Nem tudom szépen leírni, van róla kép, abból kivehető szerintem a feladat.

Ezután megmutatta a hölgy, hogyan lehet függőleges egyenes vonalat húzni. A lényeg, hogy nem csuklóból rajzolunk, hanem kicsit karból. Mint amikor egy korsó sört elveszünk egy pultról úgy, hogy szinte végig csúsztatjuk a pulton magunk fele. Vagy mikor berántjuk a benzines fűnyírót, a kar végig szorosan a test mellett, csak a könyök mozog hátrafele. Na így rajzolunk függőleges vonalat. Ezt is lehet otthon gyakorolni!

A vonal után következtek a körök, mindenféle kört kellett szabadon rajzolni, a hangsúly a könnyedségen volt, nem erőszakosan, nem görcsösen, finoman, egyenletesen rajzoljunk egy 20 kört egy helyen, majd újabb 20-at egy másik helyen, lehet Szaturnuszt rajzolni, olimpiai karikákat. Ezt is lehet gyakorolni mondjuk telefonálás közben, egész poénos alakzatokat lehet kihozni!

Végül megnéztük ezeket a technikákat együtt, a feladat egy alma lemásolása majd árnyékolása volt. A rajzolásnál én próbáltam kicsit eljátszani a jobbagyféltekés rajzról hallottakkal, fejjel lefele próbáltam lerajzolni az almát (sokszor nem azt rajzoljuk amit látunk, hanem ami az agyunkban levetítődött, elmentődött. Ezért nem tudnak az emberek rajzolni, mert nem azt rajzolják amit látnak, hanem ami a fejükben van. Ezért érdemes fejjel lefele rajzolni, mert így kikapcsolják ezt). Először lemértük az alma határait, teteje, alja, két oldala, és ezt 4 ponttal jelölve rögzítettük a rajzlapon. Utána a négy pontra kört illesztettünk a körrajzoló technikával. Majd referenciaegyeneseket rajzoltunk. Ezek után a különböző íveket a lekövetés módszerével finomítottuk, a satírozás technikájával árnyékoltunk.

Az alkalom 3 óra volt összesen, észre se vettem, hogy eltelt az idő! Azon gondolkodtam közben, hogy nekem általánosban mért nem tudta egy tanár sem így lépésről-lépésre megmutattni, hogy kell rajzolni? Továbbá iskolában mindig valami tárgyat rajzoltunk, sosem papírról papírra. Nem emlékszem, hogy valaha is másoltunk volna rajzfilmfigurát. Szóval jól éreztem magam, szerváltam egy A3-s méretű füzetet is, ingyen volt, akkor meg mért ne. Van még 9 alkalom, nagyon kíváncsi vagyok, tavaszra hova jutunk el!

http://thenextweb.com/insider/2012/11/28/awesome-offices-inside-11-fantastic-startup-workplaces-in-dublin/8/

A zenélés közben próbált mindenki valami hazait beleadni a buliba, sajnos mi magyarok ebben is kicsit eltérünk, vagy én eltérek. Próbáltam olyan számot választani, amit külföldön is ismernek. Gyerekként a “16 tonnát nyomsz és mennyi bér” dalt sokat énekeltük, ennek van portugál és angol verziója is. Sajnos ez túl bonyolult, nem sikerült hangszerelni (nem ismerte a gitáros srác, vagy nem tudom. Pedig páran mondták, hogy az tök jó dallam). A másik a “Hív az Ohio” lett volna, de azt abszolút nem ismerték, úgyhogy a magyar gyerek kiesett a körből. A spanyolok meg jöttek valami számomra ismeretlen spanyol számmal, amit valahogy mindenki ismert. Tényleg kurvára egyedül vagyunk ezen a kicseszett golyóbison!

Na nem húzom hosszúra, készítettem pár videót meg hangot. Sajnos a hangot csak a 8tracks-re tudtam playlist formájában feltölteni (ha valaki tud oldalt, ahol saját számokból lehet playlistet összerakni és ezt utána beágyazott módon (embedded) beilleszteni az oldalra, akkor kérem írja meg kommentben!). A probléma, hogy az 8tracks nem enged bootleget, szóval előbb utóbb törölni fogják az albumot. Akkor majd valahogy máshogy fogom megoldani. Közben míg írtam gyorsan összedobtam egy videót, hogy youtube feltölthessem. Ha van olyan tool, amivel kényelmesen darabokra lehet vágni egy felvételt, azt is várom! No először a youtube, az videó felvételek tegnap készültek, az utolsó pedig a zsebemből felvett ének összegyúrva. Playlist, szóval több van egymás után:

Itt pedig a felvételek külön-külön, ez előbb utóbb törlődni fog:

Még mielőtt nagyon beleszaladnánk a témába, pár dolgot le kell szögeznem! Nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy a külföldi fizetéseket forintosítják, majd pedig mindenféle negatív jelzővel illetik döntéshozóinkat, mert a magyar árakkal számolnak. Mielőtt Dublinba jöttem, Londonban nézelődtem, ahol megpróbáltam felmérni az árakat, csak hogy tudjam, milyen fizetési igénnyel tudnék biztosítani egy kényelmes életet magunknak. Arra a megállapításra jutottam, hogy ha az ottani helyzetnek megfelelő inerciarendszert szeretném felépíteni, akkor egy sacc-per-kábé 1.00 font => 100 forint transzformációval egész szép képet tud adni az ottani árakról. Ez olyan szempontból nagyon kényelmes, hogy mivel mindenhol centesítik az összeget, egész egyszerűen csak a pontot kell elvenni a számból, és már meg is van az arány (£1.82 => 182 forint). Ez az arány persze csak addig él, amíg Dublinban vagyunk, ha visszamegyünk Magyarországra, pénzünk rögtön a háromszorosát fogja érni (vagy nem!). Mivel Írország sokféle szempontból kötődik a Brittekhez, az áraik is kb. hasonlóak, annyi a különbség, hogy ami ott 1 font, az itt kábé 1 euró. Ezt kihasználva a transzformációt alkalmazhatjuk itt is, kisebb eltérések persze lehetnek, de sokkal könyebb az árakat így kezelni. Mivel az angolok sem az alacsony áraikról híresek, nem véletlen, hogy Dublin a legdrágább városok között szerepel az EU-ban.

Fizetések

Kezdjük ott, hogy mennyiből is lehet errefele gazdálkodni. Írországban ugyanúgy mint az angoloknál, mértékegységnek az órát, hetet és évet áraznak. Alkalmi munkákra órabért vagy hetibért kínálnak, havi rendszerességgel végzendő munkáért pedig éves fizetéssel számolnak. Ezek bruttó árak, adót utána a munkavállaló fizet, a cég nem szórakozik ilyenekkel. Ennek oka, hogy különböző adókedvezményeket lehet szerezni, pl. gyerekek számától függően, vagy ha bringával vagy tömegközlekedéssel jársz munkába, akkor az állam megtéríti a bringád vagy bérleted árának egy részét. Egyébként az adó nem sok, olyan 15% körül van egy átlagos bruttó fizetésre.

A 18 évesnél idősebb, felnőtt munkavállalónak óránként 8.65-t, 18 év alatt 6.06 eurót kell fizetni. Ha ezt levetítenénk egy hónapra, akkor olyan 1500 euró körül lennénk, amit ha transzformálunk a magyar inerciarendszerbe, akkor BRUTTÓ 150.000 Ft-nak felelne meg. Azért nem tanácsocs ezzel számolni, mert aki minimálbért keres, az általában nincs heti 40 órában alkalmazva, ez amolyan újságosztogatás, szendvicsember, takarítás melók, amik napi 4-5 óra munkát igényelnek, és kb. ennyit is fizetnek.

Mivel itt sem hencegnek az emberek a fizetésükkel, ezért a payscale.com oldalhoz fordultam segítségért. Egy felszolgáló valahol 20.000 euró, szoftver fejlesztő 37.000-38.000 euró körül, az IT manager 56.000 euró tud hazavinni egy évben. Ezek olyan havi 1300 euró, 2500 euró, és 3200 eurónak felelnek meg nettóban, ez persze nagyon sok mindentől függ, én a saját állapotomat feltételeztem, szóval felfele javulhat. Ja és persze nincsenek benne a bónuszok sem! Szóval a transzformáció után olyan 130.000 forinthoz hasonló összeget kap egy pincér, 250.000-ot egy átlagos fejlesztő, és 320.000 körül egy vezető.

Lakás

Ebben az országban vagy örökölsz lakást, vagy bérled (vagy valami tuti üzlet beütött és kő gazdag lettél!). Ha venni szeretnél, akkor ugyanaz a helyzet mint nálunk, csak sokszor még drágább. Itt Dublinban 300.000 eurónál indulnak a lakások, egy jobb helyen egy tök átlagos ház ára a 1 millió eurót is elérheti. Az egyik legnagyobb lakáskereső oldal a www.daft.ie, ennek alapján egy 1 hálószobás 40-50 négyzetméteres lakást 800-1000 euró körül lehet bérelni havonta. Ez általában tartalmazza a rezsiköltséget, vagyis ezért kapsz internetet, kábeltévét, központifűtést, vizet, csatornát, áramot. 800 euró alatt vagy rossz nevű helyen van, vagy nagyon lepukkant a kecó. 1000 felett pedig a két vagy több hálószobás lakások vannak, inkább családoknak. Szóval havi vonatkozásban 80.000, 100.000 forint rögtön elmegy rezsivel együtt.

Subway és McDonald’s

Az elmúlt két hétben próbáltam úgy élni, mint otthon, bár pár dologban engednem kellett. Akárhogy próbálom szervezni az étrendemet, a végén mindig napi 15-20 euró körüli összegre jön ki fogyasztásom. Minden reggel reggelizem a házban, ez általában 1 bagett benne 3-4 szelett sonka, egy sajt, van úgy hogy frankfurti virslit eszem, néha pedig 2-4 darab pirított megvajazott toast kenyeret. Egy 120 grammos bagett 0.60-ba kerül, hozzá egy 15 dekás dobozos sonka 2 euró, a sajt megint csak 2 euró körül van. Tegnap itt a környéken reggeliztem, 6.50-et fizettem a 2-3 tojásos rántottáért, ami mellé adtak sült bacont, 2 pirítóst és vajat.

Ebédre kijárok kajálni, a cég környéke teli van kisebb étkezdékkel. Nincsenek olyan kifőzdék mint nálunk, inkább rengeteg gyorsétterem van, a lényeg, hogy kézzel egyed és follyon kifele minden irányba a kaja a kezedből. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára késsel is villával! Árak tekintetében kicsit fordított a helyzet mint otthon. Ami Magyarországan drága, az itt olcsó, ami nálunk olcsó, az itt általában drága. Ha olcsót szeretnél enni, akkor McDonald’s, Burger King vagy a Subway a te helyed. Egy hamburger 1 euró, sajtburger 1.5 euró, egy BigMac menü 7.26 euró. A Subwayben egy 6-feet-long (30 centis) jól megrakott szendvicset megkapsz 5 euró környékén, ez itt olcsó. A mindenféle burgeresnél egy szendvics 7-8 euró körül van. Ebben nincs benne az ital, nem kértél sültkrumplit. Egy átlagos adag sültkrumpli 2-3 euró körül van. Összehasonlítés képpen itt van egy árlista Budapestről: www.szendvicsbufe.hu. Ha a pontot jó helyre teszitek, kb. hasonló árakat kaptok (persze euróban).

Ha valami normális ebédre vágyik az ember, mondjuk amit késsel és villával ehet, akkor az 10 euró felett indul. Múltkor voltam egy olasz étteremben lasagne-t enni, 13 euró volt a lasagne és 3-4 euró körül a 0.33-as üdítő, mert ha jól emlékszem 17 eurót fizettem.

Vacsorára általában a reggelihez hasonlót eszem, ez 1 bagettet jelent. Minden nap veszek valami gyümölcsöt, almát, körtét, banánt, és persze valamit innom is kell, ez általában vizet jelent. Egy fürt banán 2 euró körül van, az almának azt hiszem 1-2 euró között kilója, a vízből a legolcsóbbat keresem, Tescoban találtam már 0.80-ért 2 litert. Nick kávézójában 1 euró a kávé, ez mondjuk nagyon olcsó, pont ugyanennyiért kapom meg otthon is.

Tehát összeségében azt mondhatom, hogy az élelmiszerek és az ételek tartják az értékarányt, mégpedig ami nálunk 100 forint, az itt 1 eurónak felel meg, tehát durván 3x drágább mint Magyarország. Napi 15-20 euróval számolva, amiben benne van hogy fogkrémet, vagy tusfürdőt is kell vennem néha, havi 400-500 euró elmegy kajára. Ez persze majd csökkenthető lesz otthoni főzéssel, ezt most jelenleg nem tudom kényelmesen megtenni.

Szórakozás, Utazás, Pubok

Múlt hétvégén voltam moziban, egy felnőtt jegyért 7 eurót kellett fizetnem. Ez egy átlagos moziár. A belvárosban van egy mozi, ahol lehet havi bérletet venni, 20 euróért annyi filmet nézel a hónapban, amennyit akarsz. Kollégám haverja ott lakik mellette, azt mondta sose volt még ilyen fasza nappalija! A pubokban egy pintnyi sör (0.56 liter) 4-5 euró körül van, a kaja a 10< kategóriában. Ez persze függ a környéktől, ezért olcsóbban is, drágábban is kapni, ez olyan József körút környéki helyre jellemző ár. Voltam jógázni múlt héten, 10 eurót kértek az egy órás "jöjjön aki akar" alkalomért, a kezdő yoga 15 euróba kerül. A buszjegyárak 1.5-2.5 euró között mozognak, attól függ milyen hosszan utazol. Egy 30×1 napos buszbérlet (30 különálló napon használhatod) 115 euró, a teljes havi 105 euróba kerül (ne feledjük az adókedvezményt!). A bérlet tehát arányaiban hasonló, kivéve hogy ez csak buszokra érvényes, a helyi hévekre további 50 euró körüli összeget kell fizetni.

Műszaki és egyéb termékek

Ahol sokat nyerhet az ember, azok a műszaki cikkek, és mindaz aminek világpiaci ára van, például benzin. Itt ugyanannyiért kapod meg mint otthon. Amit észrevettem, hogy itt mindenki iPhone-al rohangál, kérdeztem az Androidos kollégám hogy miért, ő csak annyit mondott, hogy sok a hülye és a sznob :). Az új iPad minit 339.00 euróért árulják, és őszintén szólva, 33.900 forintos áron már nem is tünne annyira drágának! Az iPhone5 679.00 eurótól indul kártyafüggetlenül, de 2 éves nyilatkozattal 99 euróért elvihető havi 60 eurós havidíjjal. Igaz forintra számítva igen csak borsos, de jelenleg 10.000 forint a magyar havidíj és 80.000 forintért veheted meg, itt pedig arányosítva 10.000 Ft-ért megkapod úgy, hogy utána havi 6000-et fizetsz. Szerintem annyira nem rossz. A könyvek 8-22 euró között vannak általában, Amazon Kindle-re ez még olcsóbb. A mosodában 5 euró egy mosás, 5 euró egy szárítás, mivel színest és sötétet is mosok, így összességében 15 eurót szoktam otthagyni. A gépkocsik állítólag a jobbkormányos országokban olcsóbbak, viszont a biztosítás és a karbantartás sokkal többe kerül. Erről nem tudok nyilatkozni, kocsit még nem vettem. Holland agyváltós bringákat viszont láttam 300 euró környékén.

Összegzés

Csináltam pár képet az árakról, ha esetleg nem kattintottál rá a cikk elején a képre! Én jelenleg azt látom, hogy sok tekintetben ugyanúgy élnek mint mi, persze nem tudom, mennyit kell ezek mellett félretenniük nyugdíjra (nem vágom a nyugdíjrendszerüket), mibe kerül az iskola, és milyen egyéb árak vannak, amiket fizetni kell, például ha kocsija van az embernek, vagy valami luxusterméket tulajdonol. Azt látom, hogy aki otthon nettó 200.000 felett keres, albérletben lakik, és nincsenek nagy igényei (új iphone, új tévé minden karácsonyra), az nem sok különbséget érezne. Szerintem akkor érdemes nekivágni a kiköltözésnek, ha itt talál az illető olyan munkát, ami havi fix fizetéssel jár, és 100-as szorzós transzformációval többet tud keresni itt, mint otthon. Tehát aki 120.000-et kap otthon, az el se induljon, ha 1400-1600 eurót itt nem tudja havonta megkeresni (és persze az első napokat is túl kell élni valamiből)! Aki 300.000 forint felett keres nettóban, az meg maradjon csak a seggén, nagyon jó helye van neki otthon!

Takarítás

Minden szombaton nagytakarítás van a házban, ilyenkor 9-kor el kell hagyni a szobát, és hagyni őket, hagy csinálják a dolgukat. Az előző esti vacsora után bűntudatom támadt, 1 kiló kaja azért nem vész el, max átalakul, így hát tegyünk ellene valamit, irány futni! Direkt hoztam futócipőt Pestről, Veszprémet is futkorászás közben ismertem meg, gondoltam jól fog jönni a cipő itt is, így hát uccu neki! Nem akartam bemenni megint a központba, próbáltam kerülni az embereket, így hát az ismeretlen terepen sikerült kicsit eltévednem. Öröm az ürömben, hogy egy eldugott szegletét ismerhettem meg a városrésznek, ahol is van egy iszonyú jú supermarket, a Mortons, ahova a futás után vissza is mentem gyorsan. A Mortons egyik részlege a házi jellegű sütemények és ivólevek (pl. kézzel csavart narancslé), ahol is vettem sajttortát (Matolcsy után szabadon, ju nóó, cheese-cake), ami valójában ugye túró, csak a magyar néha szeret direktbe fordítani (May the force be with you!). Lilla blogján találhattok receptet, ha esetleg megkóstolnátok! ;) Bármikor meg tudnék belőle enni még egy párat! Hazafele még beugrottam Nick kávézójába, ami valójában egy bódé, de szerintem a fél városrész idejár. Mint Nyugat-Európában sok helyen, itt Dublinban is egyre nagyobb szokás elvinni a kávét, sajnos ez meg is ölt pár konzervatív kávézót, de viszont életképessé válik egy bódé, ami kis rezsiköltség mellett olcsón adhatja kávéit. Na ilyen Nick bódéja is…

Bringa

Persze a szobám még délre se készült el, így a ház előtti lépcsőkön dekkoltam vagy fél órát. Azon gondolkoztam, el kéne menni a délebbi városrészbe megnézni a környéket, csak hogy milyen házak vannak, kicsit benézni egy-egy ablakon hogy mennyire lepusztultak vagy szépek, ugyanis a jövő hónap végén el kell kezdenem erősen lakást keresni, mivel itt egyrészt kényelmetlen lesz kettőnknek, ha Györgyi is jön, továbbá kicsit borsos a havi ár. A térkép bogarászása közben még a nap is kisütött, így az az ötletem támadt, hogy bérelek egy bringát a Dublin Biketól (ez a helyi bringaszolgáltató, mi magyarok csináljuk nekik a bringákat), és elmegyek bringával szétnézni délebbre. Időközben elkészült a szobám is, gyorsan lezuhanyoztam, aztán irány a bringapont, ahol a bringákat lehet felvenni és leadni, illetve ahol állítólag hitelkártyával is lehet fizetni! Sajnos az összes létező bankkártyám és hitelkártyám végigpróbálgatása után sem sikerült bringát bérelnem. Még otthon lementettem egy térképet a bringapontokról, amin fel voltak tüntetve az infó pontok is, igaz hogy az összes bent van a városban, de gondoltam hogy bemegyek, és ott kifizetem a két eurót, amibe az egész kerül. Ebből a remek ötletből egy szép kis 5km-es séta lett, ugyanis azon a pocsék rajzolt térképen amikor odabökik az infópontot egy háztömbre, abból próbálj rájönni, hogy hol is van valójában! Ja, főleg úgy, hogy az már túrista övezet, és a sok “nézd ott egy pub, meg ott is, csináljunk fotót, de a zenész is legyen rajta!” között próbálj meg a szombati csúcsban közlekedni! Bolondokháza! Végül egy túrista információhelyet találtam, ahol elmondták, hogy ezt most nem lehet, de amúgy sem ajánlják, mert az helyi közlekedésre lett kitalálva, ha várost nézni szeretnék, akkor drága lesz. Utánanéztem az áraknak, és tényleg! Fél óra ingyen van, utána minden fél óra fél euró, és 6 óra után még emelkedik. Olvastam egy fórumon, hogy egy csávó 8 óra alatt hozott össze egy 40 eurós összeget. Szóval DublinBike elvetve, irány gyalog, cél Rathfarnham!

Miért Dublin

Mikor elhatároztam, hogy kicsit kihasználom az Európai Unió adta előnyöket, és eltöltök Veszprém után egy kis időt Európa más szegletében is, több követelményt is kikötöttem. Az egyik, hogy legyen angol nyelvterület, kicsit éljek olyan közegben, ahol minden angolul van. Ez mondjuk egy erős szűrés, mert maradtak a Brittek és az Írek. A másik, hogy legyen közvetlen repülőjárat a hely és Budapest között, nincs kedvem órákat vonatozni meg átszállogatni. London sok mindenben megfelelő, azonban a lakások itt borzasztó áron pörögnek, és elindulni nagyon nehéz az összespórolt forintokból. Továbbá valahogy a lakások se tetszettek, olyan lepukkantnak tüntek az 1000 Font körüliek is, amik igaz már garzonlakások, nem kell közösködnöd másokkal, de még a centerhez se volt közel. Északra nem nagyon akartam menni, mert valahogy a skótok annyira nem vonzottak, az akcentusokról nem sok jót hallottam. Délebbre meg nem találtam olyan munkát, ami érdekelt is. Dublint egyszer néztem meg véletlenül, nem is gondolkodtam benne, de egyszer beugrott, hogy hiszen ott euró van, ami nekem jobb is, mert az OTP otthon ad euróban deviza számlát, és talán az árak sincsenek úgy elszállva, könnyebb Magyarországról meglépni. Első oldal amire gyorsan rákerestem az egy lakáskereső oldal volt, hogy kicsit tájékozódjam az árakkal kapcsolatban, és mivel tök jó képek voltak fent, minden nappaliban kandalló, teljesen felszerelt konyha és háló, mindez elérhető áron, beleszerettem. Igaz nincs olyan programdús esti élet mint Londonban, de nekem sokkal élhetőbb város!

C Terv

Rathfarnhamot még Jim mutatta a múltkor, mikor két napra kihívtak, hogy dolgozzak velük, nézzem meg hogy tetszik-e Dublin meg a cég, illetve ők is megnézhetik, én mit tudok. Mikor pénteken visszavitt a reptérre egy kerülőúton mentünk és akkor tetszett meg nagyon Rathfarnham környéke. Családias övezet, kellemes házak, nem túl messze a munkahelytől. Pont nekem találták ki!

Van egy útvonaltervező oldal a hittheroad.ie, ahol megadod hogy honnan hova szeretnél eljutni, és kapsz 5 alternatívát. A legtöbb között a zöld vonalon járó luas szerepelt, ami itt olyan mint nálunk a hév, annyi különbséggel, hogy kívül úgy néz ki mint egy villamos, belül mint az új Alstom metró, és gyorsabb mint egy metró, hév, villamos együttvéve (na jó nem, mint a metró és a villamos). Úgy is itt megy el a ház mellett, itt az ideje kipróbálni!

Dundrum

Ranelagh, Dundrum, Rathfarnham, Rathgar

A kirándulás kiindulópontjának Dundrumot jelöltem meg, ez már egy igen csendes környék, kicsit ilyen Budapest melletti településhez hasonlítanám, mint Pomáz vagy Kistarcsa. Minden állomáson van a biciklitároló, illetve a biciklis szekrény, ahova külön kulcsot kell venni, és akkor abba bedobhatod a bringád. Ezután egy hosszabb séta következett, erről inkább az album képei mesélnek többet (Picasaweben nézzétek, az mutatja térképen, hogy hol lőttem a képet).

Dundrum nyugis hely, de szerintem már túl nyugis. Itt már jó ha van autód, mert különben nehéz megoldani a közlekedést. Sokan bringázgatnak, bár ilyen kiszámíthatatlan időben ez sem a legjobb, főleg télen! Sétálgattam erre-arra, épp egy lámpán mentem át, mikor egy srác, aki az út túloldalán épp egy oszlopot támasztva motyogott magában pár fülemnek ismerős hangot, “a jelzésekre meg szarunk?”. Meglepett magyar hangot hallani, hirtelen nem is tudtam, hogy most visszaválaszoljak magyarul (olyan jó pestiesen, hogy közöd!), vagy hagyjam a fenébe? Aztán észrevettem, hogy telefonál, és épp a barátnőjének mondta, akit már a távolban látott. Így másfél hét intenzív angol után kicsit jól esett egy pár magyar szó, mert hát az asszonynak tartandó esti kötelező szeánsz mégis csak más (ő ugyanis csak később jön).

Rathfarnham

Rathfarnham teljesen más! Rathfarnham inkább olyan mint egy kertvárosi jellegű peremkerület Pesten, mondjuk a XVI. – XIX. kerületek. Jellemzően alacsony kerítések vannak, sok helyen sövény, és nincs kapu az autóbeállóknál, egész egyszerűen beparkolsz az előkertedbe, és hátrafele van egy zöldebb udvarod. Errefele inkább 2 szintes családi házak vannak, 2-3 hálószobával és egy nagy nappalival. A daft.ie oldalt szoktam böngészgetni lakások után, itt ez a legelterjedtebb lakáskereső oldal. Mivel ezek nagyobb lakások, ezért ezek inkább 1000 euró felett kezdődnek, egy lakás amit például most találtam 1200 euróba kerül.

Rathgar és a lábaim

A hazaút kicsit hosszúra sikerült, csak sikerült egy újabb 10 kilométert megtenni. Meg akartam nézni Rathgart is, mivel ez közvetlenül Rathmines alatt van, ahova dolgozni járok. Ez már inkább Zugló megint, itt kezdődnek azok a villajellegű épületek. Rathgarban mondjuk könnyebb kis lakást találni, itt szerintem 800-1000 euró körül már találni, viszont ez inkább társasház jellegű. Így 5 km futás, 15 km gyaloglás után már a lámpáknál történő megállásokra is erősen fel kellett készülnöm. Sikerült átéreznem azt a kínt, amit egy öregember érezhet, mikor a fájó térdeire panaszkodik. Itthon a lépcsőn alig bírtam felmászni, mi lesz holnap? Félve várom!

Következő bejegyzés terveim szerint az árakról fog szólni…

Első este

Dublin Bus

A 16-os buszt leszállás után sikerült 20 perc után megtalálnom, azt írta az első szállásadóm, hogy 2.65 euroba fog kerülni a jegy, és a Guiness híd után a negyedik lámpánál kell leszállnom. Ez így könnyűnek hangzik, azt hittem pikk-pakk megtalálom a helyet, de tévedtem. A buszon mindig mondani kell, hogy meddig fogunk utazni. Dublin zónákra van osztva, nem mindegy, hogy melyik zónából melyikbe utazunk. Szóval felszállsz a buszra, egy tölcsérbe beleszórod az aprót, megmondod hova utaznál (na én ezt nem tudtam, max hogy Guiness híd), és kapsz egy jegyet. Ha többet fizettél, akkor kapsz egy újabb fecnit, amit a helyi BKV-nál később beválthatsz (azért mész az Akácfa utcába, hogy pénzt adjanak neked! Beszarás!).

A busz emeletes itt is mint Londonban, alul vannak az öreglányok és a csomagok (a nehéz esetek :)), fent pedig azok, akik képesek 8 lépcsőt megmászni. Minden busz be van kamerázva, nincs egy tag, firka, semmi a buszokon, csak tisztaság! Ami számomra megdöbbentő, felszálláskor a nagyobb cuccod felrakhatod a kerék felett lévő poggyásztartóra, és békés szívvel otthagyva felmehetsz az emeletre (Upper Saloon), nem fogja bántani senki.

Első utam során persze, hogy nem találtam el a helyes megállót. Dublinban elég sűrűn vannak a megállók, és csak akkor áll meg a busz, ha leinted. Ha csak állsz bambán mint Pesten, akkor úgy ott hagy mint a pinty. Szóval kimaradt pár megálló, így a negyedik nem pont oda esett, amit a levélben írtak, így hát sikerült 25 kiló csomaggal besétálnom a környéket. Mivel internet nem volt a telómon, mindössze egy offline busztérképem volt, ami nagyobb zoomnál már nem írta az utcanevet, így csak reménykedtem, hogy a következő utcát úgy fogják hívni, amit én keresek.

Fatima Guest House – Dublin

Dublin északi oldalán szálltam meg, egész olcsón, 130 euroért találtam szobát 3 éjszakára, most már tudom mért volt ilyen jó áron. A hely Dublin egyik “érdekes” negyede, tele fura emberekkel. Nem nyócker, inkább Angyalföld lepukkantabb részéhez hasonlítanám. Törökök és feketék mindenfele, zeng tőlük a negyed! A szobám egy lyuk volt, fűtést pedig este meg reggel kapcsolták be 2 órára. Nem nagyon forgolódtam a takaró alatt, mert minden része jég hideg volt, reggel volt marha szar, amikor ki kellett mászni alóla. A forró zuhany aranyat ért!

Elveszve

Első utam csütörtök reggel a cégbe szintén mókás volt. Kisétáltam a buszmegállóba, és az offline busztérképemen kinézett buszra gyorsiba felpattantam. A meglepetés akkor ért, amikor 4 megálló múlva mindenki elkezdett leszállni a buszról, én pedig erősen kapaszkodtam, hogy a leszálló tömeg el ne sodorjon, hiszen nekem még kell egy pár megálló a cégig. Egyik hölgyet megkérdeztem, hogy ez a végállomás lenne?, mire egy mosoly mellett csak annyit mondott, hogy Az!

Mint utólag kiderült, Dublin főutcáján, az O’Connell streeten voltam, ez az egyik legnagyobb túristalátványosság a Temple bar után, vagyis a Temple Bar egyik kapujának is mondhatjuk. No, én ezt nem tudván újabb busz után keresgéltem telefonommal, aminek aksija már kb 15%-on figyelt, de a kijelzőkön lévő buszok egyik se arra ment, ami nekem jó lett volna. Mivel az idő ekkor már 9 után járt, a munkaidő pedig 9-kor kezdődik a cégnél (9 fele, nincs belőle gond ha később megyek, csak a munka legyen meg), így írtam egy SMS-t Jimnek (ő a vezető), hogy kicsit eltévedtem, majd megyek. Jim hívott telefonon, hogy hol vagyok (érted, hogy hol vagyok???), mert értem jön. Próbáltam leírni a környéket, a Gresham Hotel után beazonosította, és megkért, hogy maradjak a hotel előtt. Én próbáltam neki mondani, hogy csak egy busz-számra lenne szükségem, de ő is az a manager, aki a gékocsira esküszik, “BKV”-ra évek óta ült utoljára, így nem tudott választ adni a kérdésre, de jön. Összesen 6x beszéltünk, hogy hova álljak, egyszer a Hotel oldalára, egyszer a másikra, jött valami ATM-ről, meg aztán valami nagy metál cuccról. Elkezdett szakadni az eső, én rohangáltam az O’Connell streeten fel s alá, mire 20 perc kergetőzés után megtaláltam (egy zsír új Mercivel volt, nem az általam megszokott Golfjával, ezért nem találtam). Szóval bevitt a cégbe, újra bemutatott az embereknek, aztán átadott a senior programozó srácnak, hogy rázódjak bele a munkába. Gépem még nincs, de már megrendelték. Két Dell monitrom lesz, az már biztos.

Napközben beszéltem egy olasz kollégámmal, ő is arra fele lakott mint én, adott egy csomó tippet, mesélt Szicíliáról és hogy Dublinban mire érdemes figyelni, rendes srác.

Ranelagh vendégház

Ranelaghból hazafele

Délután megnéztem a vendégházat Ranelaghban, ahol 2 hónapot fogok eltölteni. Írországban adószám nélkül max túrista lehetsz, adószám kell az albérlet bérléshez is, azonban az adószámhoz bejelentett lakcím kell. Szóval ennek az ördögi körnek a megoldásához egy átmeneti szálláson kell laknom, ahol túristaként kezelnek, adnak nekem papírt arról, hogy itt lakom, ezzel a papírral már mehetek az adóhivatalba, hogy utána adószámmal majd lakást nézzek magamnak.

A szoba lefoglalása után gyalog indultam vissza a szállásomra, hogy kicsit megismerjem a környéket. Szép város, teli emberekkel, azonban a közlekedést nagyon nehezen szokom. Először is sosem tudom, hogy hova is kell nézni. Először jobbra, aztán balra, de ez sem mindig így van, amikor épp járdaszigeten állunk, ahol kisívben balra kanyarodnak a kocsik. A másik a lámpák. Itt a gyalogosok leszarják a lámpákat, szinte csak ajánlónak vannak, hogy forgasd el a fejed, ha éppen piros. Vannak olyan kereszteződések, ahol a gyalogosoknak még lámpa sincs. Ki kell sakkozni az autóknak szánt lámpákból, hogy épp most mehetsz, vagy sem. A legdurvább amit láttam, hogy egy ilyen helyen egy apuka 3 gyereket a lábbal hajtható motorjaikon lökdösött át az úton, miközben ő folyton azt sasolta, hogy honnan jönnek autók (Itt az a kereszteződés. Semmi gyalogos lámpa!). Tébolyda!

Költözés

Ranelagh Park House

Másnap este átköltöztem Ranelaghba a vendégházba, ahol meglepetésként fogadott, hogy a takaró az maga az ágytakaró. Szóval az előző helyen hideg volt, de vastag a takaró, itt 1-2 fokkal melegebb van, de a takaró vékony. Megkérdeztem a tulajt, hogy tényleg ez lenne-e a szitu, mutatta, hogy van még egy réteg, azzal már melegebb (azt a réteget mi pokrócnak hívjuk, és általában a derekunk alá terítjük). Tényleg sokkal jobb volt, de a lábam még mindig fázott, és a szobában sincs a legmelegebb, sztem 18 fok körül lehet. Ezek az írek biztos el vannak ilyen időben, nekem azért kicsit hideg. Amúgy a házban van mindenféle terápia, gondoltam megkérdem mi is ez. A recepciós beszélt mindenről, egy szót sem értettem belőle, kértem, hogy hagy nézzek meg egyet, és majd utána eldöntöm. Mondta, hogy szombat reggel 11 előtt jöjjek le, és akkor megnézhetem, esetleg be is szállhatok. Reggel ott is voltam melegítőben, mire a tornavezető kicsit fura arcot vágott, majd annyit mondott, “Ma terhes torna lesz” és nevetett. Mondott viszont pár szót a többi programról, és szerdán kipróbálhatom a nyújtási gyakorlatokat.

Szombati kirándulás Dublinban

Kirándulás

Szombaton száz ágra sütött a nap, így hát felkerekedtem, hogy kicsit megismerem a környéket. Mentem egy kört itt a déli oldalán a városnak, kicsit átmentem északra is, de csak hogy megnézzem a vonatállomást. Rengeteg parkjuk van, és a legtöbb teli van emberekkel. A Herbert parkban van aszfaltos és műfüves teniszpálya, focipálya, és persze az elmaradhatatlan cricket pálya, ahogy észrevettem az összes szabadon használható. Egy nagyon szép környék a Herbert park környéke, azonban nagyon drága is. A legtöbb ház irodának van hírdetve, és 4-5000 eurot is elkérnek egy hónapra.

Írország – Németország egy ír pubból

Voltam meccset nézni egy környéki bárban, van cigaretta automata, 7-9 euro egy doboz cigi, szóval a bagós embernek itt mélyen a zsebébe kell nyúlnia! Ma néztem egy kis Forma-1-et, és meglepett, hogy mennyivel több interjú van az angol adón, amíg nálunk az a szőke liba beszélget tök amatőr emberekkel. Most épp esik az eső, itthon ülök a hideg szobámban, és valami éneklős műsort adnak. Ezek az írek imádják a zenét!