A srácot Alexnak hívják, és egy olyan technikát oktat, ami Magyarországon nem ismert, nyugati országokban viszont egy igen keresett módszer. Az Alexander technikát (a név ne tévesszen meg senkit, nem Alex fejlesztette ki) külföldön egyetemeken oktatják, és több éves tanulás után válhat valakiből tanár. A technikát Frederick Matthias Alexander (1869-1955) ausztrál származású elődóművész fejlesztette ki, aki egy hangszálprobléma okán kezdte magát megfigyelni egy tükör segítségével, mikor is észrevette, hogy tartása a különböző megnyílvánulásaiban változik, ami a hangjának romlásához vezetett. A technikát jelenleg szinészek és táncosok alkalmazzák, ugyanis megtanít uralkodni a tested felett, továbbá aszmás és allergiás embereken is segít, mivel szabadabbá teszi a légzést.

A technika alapja, hogy míg az életben számos dolgot tanulunk, és teljesen elfogadott, hogy csak rengeteg tanulással lehet elsajátítani, például különböző sportok, zene, olvasás, programozás, addig vannak olyan állandóan használt tevékenységek, amik egész egyszerűen csak kialakultak, úgy mint az ülés, állás, járás. A probléma ott kezdődik, amikor valami oknál fogva (napi 12 óra folyamatos számítógéphasználat) testünkben olyan nem tudatos reflexek jönnek létre, melyek valójában kárt okoznak bennünk, viszont mire a szervezet jelez, már a reflexek beépültek viselkedésünkbe, reakcióinkba.

Ülés során hajlamosak vagyunk előre dőlni, a papír vagy billentyűzet fölé görnyedni, amin egy romló látás csak tovább ronthat (láttunk már sokan monitornál hunyorgó embereket). Milyen folyamatot indít el egy rossz testtartás?

Amikor görnyedünk, nyakunk előre billen, a hátizom feszessé válik. A nyak billenésével működésbe lép a hátsó nyaki izomzat is, aminek merevségét szerintem már sokan átéltétek. (A gyúrás segítségével csupán szoktatjuk az izmokat az erőbírásra, így a különböző háterősítő gyakorlatokkal csupán az érjük el, hogy az izomzat ingerküszöbét kitoljuk.) Mivel a hát görbül, a mellkasra nagyobb teher nehezedik, és alapvető feladatát is nehezebben tudja ellátni, vagyis a légzést. Igen, akármilyen furcsán hangzik, a mellkas feladata a légzés működtetése, mely a tüdőt összenyomja (kifújás), majd pedig szétnyitja (beszívás), pontosan ahogyan a tüzet a fújóka segítségével tápláljuk. Ahogy a tűz pislákolni kezd a levegő hiánya miatt, ugyanúgy szervezetünk is fáradékonyabbá válik, ha nem jut megfelelő oxigénhoz, vagyis a tüdő hatásfoka csökken.

Hat óra ülés után elindulunk haza, a görbe hátunkra kapjuk a két kilós notebookal és egyéb eszközökkel felszerelt hátitáskánkat, mely segít a görnyedtség megtartásában. A görbe hát miatt nagyobb erő nehezedik derekunkra, térdünkre egyaránt, vagyis mire hazaérünk nem csak a hátunk, derekunk és térdünk is fáj.

A probléma, hogy hosszú idő elteltével ez a görnyedtség egy reflexként beépül testünkbe, amiben a legrosszabb, hogy úgy kerülünk ebbe az állapotba, hogy valójában nem is tudunk róla, teljesen természetesnek éljük meg. Azonban ez a rossz beidegződés hatással van az agyra is. Azzal, hogy agyunk kevesebb oxigénhez jut, továbbá a fájdalommal van elfoglalva, ingerültebbé, figyelmetlenebbé válunk, és a gondolkozásunk is lelassul (próbálj meg fájó foggal dolgozni!).

Pár hónap fájdalom után fogod magad, és elmész masszőrhöz, aki segít kilazítani az izmaidat, így nulláról indulva újból görnyedhetsz egész nap, egy hétig megint nem érzel semmit, majd második héten újból előjön a fájdalom. Térded, derekad ugyanúgy terhelve van, már 8 óra alvás sem elég, legszívesebben felakasztanád magad egy szögre, csak legyen valami, hogy nyúlj egy kicsit.

Az Alexander technika ugyanúgy megtanít minket helyesen ülni, állni, reagálni eseményekre, mint ahogy egy teniszező megtanul fonákot, tenyerest ütni, vagy egy gyors ütésre reagálni. A gyakorlatok alapvető célja, hogy a beidegződött reflexeket átalakítsa, mégpedig úgynevezett vezényszavak segítségével. Ilyen vezényszó például az “Engedd, hogy a nyak ellazuljon”, “Engedd, hogy nyúljon a gerinc”, melyekhez kapcsoljuk a megfelelő eseményt, például a laza nyakat, vagy azt, amikor a gerinc nyúlik (ezekhez szükséges az oktató, aki tartja a fejet és figyeli, hogy a nyak laza maradjon, illetve megfelelő óvatos mozdulattal nyakunknál fogva nyújtja a testünket). További célja, hogy reakcióinkat képesek legyünk kontrolálni, például ha csörög a telefonunk nem kell rögtön zsebünkhöz kapni, várjuk meg míg kettőt csörög, majd figyelve mozdulatunkat kényelmesen vegyük fel. Minden hirtelen reakciónál testünk izomzata megfeszül, amit ha egy nap többször megteszünk, könnyen feszültséget okozhat.

Kezdetben egy asztalon feküdve mennek a gyakorlatok, ugyanis fekve van legkevésbé terhelve testünk. Később megtanulunk újra leülni és felállni. Annak ellenére, hogy leülés közben a hátizomnak semmi feladata sincs, mégis nagyon sokan használják hátukat, vállukat mind leüléshez, mind pedig felálláshoz, ami ugyancsak merev, fáradt izomzathoz vezet.

Az első hatás durván egy hónap után érezhető, amikor olyan érzésünk van, mintha valaki elkezdene minket energiával tölteni. Nem tudom leírni, az a tipikus jókedvem van, de fogalmam sincs miért eset. 3-4 hónap után, ahogy a test elkezdi használni az új reflexeket, előjönnek fájdalmak a gerincben, ami a csigolyák távolodásával, a gerinc formályának átalakulásával magyarázható, valójában egy olyan érzés, mint amikor becsípődik egy ideg a gerincben, vagyis nem túl kellemes. Azonban ezen átlendülve testünk ellazul, az utcán sétálva a vezényszavak folyamatosan járnak az ember fejében, nyak ellazul, hát nyúlik, vál enged lefele, derék szélesedik, nyak laza, hát egyenes, … . Ahogy testünk egyenesedik, észrevesszük, hogy hat óra alvás is elegendő, emésztésünk javul (a mellkas nem nyomja a gyomrot), figyelmünk erősebb, hangunk szabadabb (a levegő szabadabban áramlik), ami egyfajta magabiztosságot is ad.

A technika igazi hatásához általában fél év elegendő (ez nőknél általában rövidebb idő), de legalább két év szükséges, hogy hétköznapjainkat, gondolkodásunkat teljesen átformálja. A technikát számos művész, író, filozófus, politikus alkalmazta vagy éppen alkalmazza, például Diana hercegnő, Elton John, Robin Williams, Paul Newman, Keanu Reeves, Kurt Russel, Kepes András. Csak egy helyes testtartás, és az ember élete gyökeresen megváltozik. Állítom!

Gondoltam megpróbálom szemléltetni a számítógépes hálózatok működését, mert úgy vettem észre egyetemen sokan csak dobálóznak a szavakkal, de hogy mi micsoda, az néha megválaszolatlanul marad.[OFF] Mikor elkezdtem ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy lesz valaki aki olvassa. Meglepetés erejével hatott az a 30 látogató is, még ha nem is olvasták végig, erőt adtak hogy folytassam. Nehéz gondolatokról írni, de megpróbálkozom vele… [/OFF]

Egyetemünkön mindig nagy para van hálózatok évfolyamzh előtt. Újra előkerülnek a kedves kis algoritmusok, Dijkstra, Bellmann-Ford, megint ellepik az 53-as portot a dig lekeresek, es sorolhatnam. A problémát ott látom, hogy senki sem tudja mit miért csinál, copy paste, ide ezt kell írni, oda meg azt. Talán mondhatjuk, hogy a tömegképzés hátránya? A következő pár sorban csak egy kis képet szeretnék mutatni az anyagról, nem oktató jelleg, csak hogy legyen egy kis képünk a dologról.

Próbálok szemléltetést adni az egész tárgyhoz, kicsit az ELTE-s oktatás oldaláról. Sajnos nálunk 1 félévig oktatják, ebben is teli lényegtelen dolgokkal, de mit tehet az ember. Ez van. Megjegyezném, ez nem doksi, ez csak csupán pár gondolat összefűzése.

Az, hogy hogy alakult ki a hálózat, nem mennék bele. De minthogy az informatika az élet digitalizálása, 0-1-re alakítása, így a minta, amire épül nem újkeletű.

Képzeljük el a következőt. Levelet szeretnénk küldeni egyik nagyon jó ismerősünknek. Fogunk egy papirt, ceruzát, megírjuk levelünket, borítékba helyezzük, elszaladunk a postára, majd a posta eljuttatja barátunknak. Ha válaszol rá, akkor pár nap múlva ott lesz a ládánkban a levele. A számítógépes hálózat olyan mint egy postai rendszer. Posta meg már mióta létezik. Na szedjük össze, mi mi is egész pontosan.

Először is, meg kell írnunk a levelet. Vegyünk egy txt filet. Miután megírtuk, fogunk egy borítékot. Ez a boríték felelős azért, hogy más ne tudja elolvasni, és hogy ellássuk olyan információkkal, hogy kinek is küldjük. Ezért lesznek felelősök a csomagolások (amikor fejlécezzük őket).
Na igen. Hogy kinek is küldjük. Az életben mindenkinek van egy postai címe, név, utca, házszám, város, irányítószám. A címe mindenkinek egyedi (az irányítószámot most még ne keverjük bele), elég érdekes lenne, ha egy másik ember kapná meg levelünket, úgyhogy az adatok teljes mértékben rá illenek. Ezért felelős a MAC Address. A MAC Address nem más, mint a hálózati eszköz beleégetett kódja (na jó, ha ügyes az ember megváltoztathaja). Ez alapján mindenki egyedi. A Mac address-el viszont van egy kis probléma. Honnan tudjuk, merre is van az a szerencsétlen célpont. Ez körülbelül olyan, mintha nevet írnék, meg utcát. Talán egyszer megérkezne levelünk, de nem garantálnám biztosra. Kell egy mód, ami alapján levelünk a leggyorsabban ér célba.

Mikor a borítékra felírjuk az irányítószámot, kihangsúlyoznám, irányító!!, azt mondjuk meg a postának, hogy merre fele küldje. Minden posta rendelkezik egy számmal, és a posták közötti forgalom ezekkel a számokkal történik.
Most a példa megkönnyítéséért mindenkinek legyen egy postafiókja, ezzel egyszerűbb lesz követni.

Vegyünk hálózatokat. Hálózatok ugye gépek összekapcsolása. Tehát definiálunk egy közös tulajdonságot, melyre ha illeszkedik egy gép, akkor egy hálózatban vannak. A mi esetünkben egy hálózatban legyenek azok a postafiókok, melyek egy irányítószám alá esnek. Remélem idáig egyértelmű. Az IP cimünk nem más, mint az irányítószám és a postafiókunk egyfajta kotyvaléka. De mi is az az IP cím?

Az IP-nek (Internet Protokol) jelenleg két verziója él. A 4-es és a 6-os. Amiről most szó lesz, az a 4-es verzió, a 6-os még csak az előszobában jár, a mobil-távközlés fogja a nappalinkba terelni. Az IP cím 4 darab 8-bites számból áll, ezeket ponttal választjuk el. 8 bit => 0..255. A 0-nak és a 255-nek kitüntetett szerepe van, ilyen címet nem kaphat gép. Ez alapján tudunk elérni egy gépet. Elrugaszkodva a postától, ez olyan mint egy telefonszám. Amikor azt mondom, hogy 192.168.1.1, akkor ez egy 4-es verziójú IP cím. Egy hálózati eszköz több ilyen címmel is rendelkezhet (több postafókunk is lehet), de egy IP egy géphez tartozik (1 postafiók csak egy 1 személyé lehet). Valahogy definiálnunk kéne azt a közös tulajdonságot, mely alapján 2 gép egy hálózatba kerül. Erre való a netmask. Ez a netmask olyan mint egy maszk. Innen is ered a neve. Most képzeletben vegyünk két ugyanolyan hosszú bináris számsorozatot. Legyen mondjuk a 100110 és a 101001. Az első legyen a cím, a második a mask. Most helyezzük rá a maskot a címre, ahol egyes van, ott legyen az eredeti szám, ahol nulla, oda ne írjunk semmit. Mi a következőt kaptuk: 1_0__0. Ahol _ jel van, oda írhatunk 0-t vagy 1-et, ahol szám, az változatlan. Amely cimek ezek után erre illeszkedik, az a hálózat tagja lesz. Tehát 110110, 100100 egy hálózatba kerülnek, mert a séma mindkettőre illeszkedik. Most még egy gyors példa. Szeretnénk egy olyan hálózatot, mely 2 gépet számol. 192.168.1.1, legyen az egyik cim, 192.168.1.3 legyen a másik cím. Ekkor a gépek az utolsó előtti bitben térnek el, tehát a netmask 255.255.255.253 (mert a 2^1-n változik, és az 255-2=253), az IP amire pedig illesztek, az a 192.168.1.1. Amúgy ha azt írnám, hogy 192.168.1.0/24, az azt jelenti, hogy az IP cím első 24 bitjének változatlannak kell maradnia, de az utolsó 8 bitre, a mi esetünkben a 0 helyére, bármit írhatunk, azok a gépek egy hálózatban lesznek. Létezik továbbá olyan, hogy broadcast, ez egy kitüntetett IP cím, ez felelős azért, hogy egy csomagot minden gép megkapjon. Például azt szeretnénk elküldeni minden gépnek, hogy kapcsoljon ki. Ilyenkor a broadcast cimre küldünk egy kikapcs üzenetet és ilyenkor ezt az összes, a hálózatban lévő gép meg fogja kapni.

Tehát ez alapján már tudunk gépeket csoportosítani. Most nézzük hogy jut el egy boríték egyik helyről a másikra.

A postára érkezik egy levél, amin van egy irányítószám. Mi is történik ezután. Fogja a hölgy a levelet, megnézi hogy a szám ugyanaz-e, mint az ő ir.számuk. Ha igen, akkor berakja a kiküldésre váró levelek közé. Ha nem, megy a központba, majd ott eldöntik mi legyen vele. A központba megérkeznek a levelek, van rengeteg zsák, az egyik zsák az 1-essel keződőek, a másik a 2-essel, és így tovább. Majd amikor megtelik egy zsák, megnézik a számot, és ha 6-ossal kezdődik akkor megy az Alföldre, és így tovább. Majd az Alföldi központban nézik a második  számot, megint zsákba, és így tovább (csak Kecskemét száma ugrott most be…).
Gondolom találkoztunk már azzal a szóval hogy Router. Ha otthon több gépünk van, akkor biztos fent van egy a falon, de léteznek ezekből az eszközökből hatalmas példányok is. A router nem más, mint az a hölgy, vagy úr, aki a leveleket zsákokba rakja. A router olyan, mint egy polip. A lábain hálózatok vannak, és van egy kitüntetett lába, ez lesz a GateWay. Jön egy levél, ami egy IP címmel rendelkezik, mégpedig a címzettel. A router megnézi a címet, majd megnézi létezik e olyan hálózat valamelyik lábán, amire ez a cím illeszkedik. Ha nem, akkor a kitüntetett lábra kerül, vagyis a GateWay-re, majd talán ott eldöntik mi legyen vele. Vagyis amikor a postán a kisasszony megnézte, hogy az irányítószám ugyanaz-e, mint az ő számuk, akkor ha igen, akkor ment az egyik lábon a fiókba, ha nem, akkor gateway-re rakta, majd a feljebblévők eldöntik mi is legyen vele. Megjegyezném, hogy minden gépnek van routing táblája, és minden gép ezáltal egy router. Ha ezt most olvasod, akkor egyben egy router előtt is ülsz, aminek a gateway ága ott lóg hátul…

Ha jobban megnézzük, a levelek egy gráfon (pontok, melyek vonalakkal vannak összekötve) vándorolnak, ahol a csúcsok a posták, élek pedig a postások útja, vagy a vonaté ami szállítja, stbstb. Mondjuk Debrecenbe nem úgy szeretnénk eljuttatni levelünket, hogy elküldjük Győrbe, majd Pécsre, majd Szegedre, és onnan végül Debrecenbe. Kicsit sokba kerülne a postának. Dijkstra (azt hisszem Holland matematikus volt, de most hirtelen ??? ) villamosvezetékek elrendezésére kitalált egy algoritmust, amivel legkevesebb vezetékből lehet elektromos hálózatot építeni. Ez lényegében egy gráfon megkeresi a legkisebb súlyú feszítőfát (egyik pontból a másikba a legrövidebb utat, mégpedig minden pontra működik). Vagyis ha összekötjük a postákat, és utána súlyozzuk az éleket a posták közti utazási idővel, akkor egy gráfot kapunk, melyre ha Dijkstra algoritmusát alkalmazzuk megkapjuk a legrövidebb utat két posta között. A routereket ezek alapján konfigurálják, ezzel érik el, hogy minél kevesebb csomagütközés legyen, és lehetőleg a leggyorsabban jusson el csomagunk a partnerhez. Gondolom nem örülnél neki, ha a 2mbites adsl kapcsolattal csak 3 kbyte/sec-el tudnál tölteni, mert körbeutazza a csomag a világot, pedig csak a szomszédnak küldesz egy mp3-at.

Ha már mp3, vagyis zene. Biztos volt már úgy, hogy walkmant hallgattatok és szerettetek volna megmutatni egy számot a haverotoknak. Viszont a szám sztereóban élvezhető, és … na yolvan, a lényeg hogy szükség volt egy jack osztóra. Hálózatoknál is előfordul, hogy hirtelen bekerül egy gép a lakásba, viszont a routeren már nincs több férőhely. Ilyenkor az ember vesz egy switchet, amivel toldhat. Régebben voltak hubok, mostanában már nem kapni, a switch egy intelligens hub. A switch tudja, hogy milyen gép van a lábánál, a hub nem. A hub minden gépnek elküldi az üzenetet ami ő rá van kötve, a switch csak bizonyos lábán. Röviden ennyi a különbség. A probléma akkor áll fenn, ha nagyobb hálózatunk van, tele switchekkel, meg hálózatokkal, és mondjuk az egyik hálózatnak van csak internet kapcsolata. Előfordulhat ugyanis, hogy kör alakul ki, és ekkor egy csomag el kezd cirkulálni a hálózaton, majd bizonyos idő után persze inaktívvál válik és meghal, de addig is lassítja az adatforgalmat.
Erre használjuk Bellmann-Ford algoritmust, ami szintén egy feszítőfát állít elő, ezzel a switchek kimenő ágait tudjuk korlátozni, ezzel küszöböljük ki a köröket.

Firefox extension